Versbe szedve tán el tudom,

Mondani neked gondolatom.

Elmondani mennyire vágyom rád,

Leírni neked érzelmeim sorát.

Meglátlak, mint egy angyali fény,

De nem hozzám jössz, vajon miért?

Szívedben bár égne a láng,

Sajnos, remény nincs ma már.

Szeretnélek ölelni, de nem tehetem.

Várok rád, csókod nem feledem.

Éled minden nap új remény,

De estére már meghal, nem él.

Nem vagy velem, nem csókolsz,

Nem ölelsz, nem harcolsz.

Nem esdeklek, nem kérlek,

De ha így van, hagyj élnem.