Anna vagyok. Pszichiátriára kerültem. Elmesélem azt is, hogy miért.

Találkoztam vele. Mindenki látta rajtunk, hogy ez szerelem, mégpedig első látásra. Mindez az új munkahelyemen történt. Sokat küzdöttem azért, hogy oda kerüljek, nem akartam elrontani, hogy a munkatársammal járok.

De egyszerűen csak RÁ gondoltam. Ha lehunytam a szemem, akkor csillogó, kékes-szürkés szemét láttam magam előtt. Vagy amikor a haját simogatom, feje ölemben nyugszik. Éreztem illatát, vagy ahogy átölelt.

Hatalmas lelki nyomás volt rajtam, szükségem volt rá. Ezért végül belementem. Viszont, egyhangúvá vált az egész kapcsolat. Kiveszett a tűz, a lobogás leszelídült és már csak halványan égett.

Ugyanakkor megismertem egy srácot. Kedves volt, helyes, csodaszép szemekkel. Okos és értelmes. Egyszóval álompasi.

De én nem mertem szakítani, és ő is tudta, hogy van barátom, mégis találkozgattunk, kézen fogva mászkáltunk, csodás volt vele lenni.

Amikor mosolyogva nézett a szemembe, alig álltam meg, hogy megcsókoljam. Persze ő is erre gondolt, látszott a szemén, éreztem a mosolyában, a gondolataiban.

Nem tudtam, mit tegyek. A lobogás, a tűz, az adrenalin a mindenem. Viszont nem mertem szakítani. Mély depresszió lett a vége.

Átmentem a barátomhoz, hogy elmondjam, depis vagyok, és nem tudom vele folytatni a kapcsolatot.

Amikor bementem hozzá a kulcsommal, őrült kép tárult a szemem elé. Láttam magam előtt, ahogyan egy lánnyal hentereg az ágyon. Berontottam, de aludt. Kimentem, fogtam egy konyhakést és visszamentem. Felemeltem, de rájöttem, hogy túl könnyű halál lenne neki. Egy könnyű simítás az arcon, megvártam, amíg felfogja, hogy én vagyok, és lecsaptam. Először a lábába állítottam, és élveztem az üvöltését. Majd a hasába, a karjába… Vadul csapkodtam, élveztem ordítását és a vére repkedett köröttem. Majd egyszer csak elnémult.

Elkezdtem kutatni a házában bizonyíték után. Hogy volt ott valaki. De semmi. Kettőnkről készült képek, a szobrai, fényképek. Semmi…

Üvöltve, hörögve zokogtam a nappaliban. Két napig csak ültem a szoba közepén, és könnyek tengere folyt az arcomon.

Majd átmentem a másik sráchoz. Aránylag jókedvűen, hogy már semmi nem áll közénk. Bekopogtam, de semmi. Álltam egy darabig, majd körbejártam a házat és bemásztam egy ablakon.

Zajok szűrődtek ki a hálószobából. Bementem. A kezemben még mindig ott volt a kés. Mikor benyitottam, egy lány éppen hatalmas élvezetben részesítette álmaim férfiját. Nem vették észre, hogy ott vagyok. A kés újra lecsapott. Először férfiasságát vesztette el, majd a fejét is. A lány először elájult, aztán ájultban kést kapott a mellébe.

A rendőröket riasztotta valamelyik kurva szomszéd. Ott találtak a padlón zokogva, ölelgetve meggyilkolt kedvesemet, és mellettem a kés. Vallatóra fogtak.

Elárultam, hogy mennyire élveztem az áldozatokból frissen kiserkent vér szagát, azt, ahogyan ordibáltak, ahogyan esedeztek, hogy hagyjam abba.

Bezártak. Szörnyű volt. Bűz vett körül, és mndenki megbámult.

Majd áthoztak ide. Őrültek, és habzó szájú, zavaros tekintetű emberek rohangának köröttem. Nemsokára én is ilyen leszek. Érzem…