Ahol a takarója véget ért, ott kibukott nem nagy, de formás, enyhén hegyes melle. Az egyik keze a párna alatt, a másik az arca mellett pihent ökölbe szorítva.

Haja hátra volt fésülve, így látszott aránylag magas homloka. Lejjebb, egy szépen ívelt szemöldök, és a hosszú szempillákban végződő, szorosan lezárt szemei következtek.

Ezek alatt, egy határozottan induló, végül kicsit elbizonytalanodó, enyhén pisze orr volt. Majd egy száj. A felsőajak szépen ívelt, kissé telt, az alsó viszont vékony és egyenes.

A függöny meleg árnyalatai miatt a hely narancsszínben fürdött. Ez a fény megtört a párnán szétterülő, tejcsokiszínű, vállig érő haján.

Varázslatos volt.