Ablakomon besüt az ezüstös holdsugár

De könnyeim folyamát látja csupán.

Kérdezi tőlem, hogy kiért sírok ennyit,

Csak nevedet sírom, nem mondok semmit.

Fejemet cirógatja arany napsugár,

Uralkodni jött ő a hold után.

De ő is csak gyémántos könnyeket lát,

S mondom, érted sírom könnyeim tavát.

Csillagok tánca látszik ablakomból,

Fénylő könnyeket sírok egyetlen szótól.

Ők is kérdezik, miért ontok könnyet,

De könnyeim csak ÉRTED érhetnek földet.