Kicsi láng
étolile 2005.12.13. 18:08
Egy igen jó barátnőm műve, de szerintem csodaszép :) Első vers!! :)
Nyugtalan éjjeleken, mikor már semmi sem segít, Rád gondolok, s megőrülök, hogy nem vagy az enyém.
Arcod látom szemem előtt, szavaid fülemben csengenek, De nékem csókod, érintésed, ölelésed kell, hogy boldog legyek!
Apró soraid lángra gyújtották lelkemet, S a hideg téli estéken nyári forróság égette testemet.
S te nem kíméltél engem, szerelmes szavaiddal egyre csak kínoztál; Felkorbácsoltad szunnyadó vágyaimat, s szívem közepébe találtál.
Úgy lángoltam belől, ahogy azelőtt még sohasem; Nem hittem, hogy ez velem megtörténhet, s azon tűnödtem: ez vajon már szerelem?
Így hát magadra vess! Ezt a tüzet te szítottad, miattad ég, tiéd! S e világon te vagy az egyetlen, ki csitíthatja énekét.
De légy óvatos, vigyázz rá, mert könnyen lángra lobban, megperzsel, majd kialszik. S utána nem marad más, csak sebzett szív, mely fájdalmában újból elalszik.
Ismét megtalált a nyugalom, mert elmondhattam, mit érzek, S most csillapodva bújok újra ágyba, a te mosolyoddal szenderedve el.
|