Egyre jobban érezni az őszi szelet, érzik a növények is. Különleges számomra az ősz, mert valahogy nem az elmúlást jelenti, de nem is igazán a szép színei miatt tetszik. Mintha minden bokor, fű és fa még utoljára elküldené üzeneteit a levegőben.
Mintha eddig nyáron csak a káosz lett volna, de ősszel már
minden megnyugszik és barátságosabb lesz a táj. A szélben is
szinte tapinthatóan érezni a sok üzenetet, de végül elcsendesül minden. Utoljára még érezni párszor ahogy simogat a Nap, most örülünk és most értékeljük csak igazán.
Bár ez tipikusan emberi dolog, hiszen csak akkor örülünk igazán valaminek és csak akkor értékeljük, ha már kezdjük elveszíteni. Jól esik ilyenkor kicsit leülni és hallgatni a szelet, érezni a Nap kellemes melegét, felidézni sok kellemes emléket.
Az őszről valahogy a szerelem jut az eszembe, de sokan azt
sem tudják hogy mi is a szerelem. Nem csak a vad ösztönökről szól, nem csak a fellángolásról, mint a nyár. Ez inkább valami más, valami tisztább, igazabb és tartósabb érzés, de az is lehet hogy mindenkinek mást jelent..
Szeretem az őszt. A reggeli ködöt, valamilyen magas helyről nézni a környéket ahogy a völgyekben száll a párás levegő, ahogy a csúcsok fölött látni a tiszta eget, sétálni a megnyugtató tájon, nézni a napkeltét, a naplementét és ahogy vonalakat rajzol a fény a nedves levegőbe. Érezni egy ölelést, egy gyengéd csókot, egy szerelmes pillantást..
Talán az ősz maga a szerelem :)