Remélem olvasod levelemet,

Melyben megbánom minden gaztettemet,

Gaztetteket, melyeket ellened követtem,

Miközben érzéseidet semmibe vettem.

Szépen kezdődött, de éreztem,

Nem lett volna szabad vétkeznem.

Valakinek vétek, de valakinek öröm,

Nem akartam, de sikerült a szíved összetörnöm.

Bocsánatot kérek Tőled, de hiába,

Lelkiismeretem mehet a pi**ába.

Összetörtem a szíved, de megbántam,

Magamat akkor kötélre kívántam.

A plafon, a doboz, a szőnyeg…

Mindegyik szép emlék tetőled,

„Legyünk barátok!” – mondtad nekem,

És ez az ami a legtöbbet jelenti nekem…