És Isten azt mondta, Nem…

Megkértem Istent, hogy vegye el büszkeségemet, de Ő azt felelte, nem.

Azt mondta, hogy büszkeségemet nem Ő veszi el, nekem kell feladnom azt.

Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de Ő azt felelte: Nem.

Azt mondta, hogy a lelke egészséges a teste csak átmentet.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt felelte: Nem.

Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke. Nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istentől, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt felelte, Nem. Azt mondta, csak áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik, miként fogadom azt.

Kértem Istentől, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt felelte, Nem.

A szenvedés eltávolít a világ hiúságaitól, és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istentől, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt felelte, Nem.  Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy egészséges és szép legyen a gyümölcs.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat  szeretni , ahogyan Ő szeret engem. Erre azt felelte: Látom már kezded érteni…

Kértem erőt…

És adott nehézségeket, melyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet…

És adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot…

És adott veszélyeket, hogy legyőzzem őket.

Kértem, adjon szeretet…

És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet…

És adott lehetőségeket, hogy kapcsolódjak a kegyelemhez.

Semmit sem kaptam, ami akartam…

Megkaptam mindent, amire szükségem volt, és imáim meghallgatásra találtak.

…És Isten azt mondta: Igen

Megkérdeztem Istent, könnyebb volna-e velem a dolga, ha nem akarnék mindig mindent én megoldani?

És Ő azt felelte, Igen. Azt mondta, átengedni Neki a kezdeményezést a földi dolgokban, nem a szabad akaratom feladását jelenti, hanem a mennyei távlatok elfogadását.

Megkérdeztem Istent, jobban érteném-e, amit mondani akar, ha többet lennék Vele kettesben, csendben?

És Ő azt felelte: Igen.

Azt mondta:ami igazán fontos, mindig csendben születik, gondolat, vers, zene, megharcolt döntések egyaránt.

Megkérdeztem Istent, szeret-e engem a bűneimmel, nyomorúságaimmal együtt?

És Ő azt felelte, Igen.

Azt mondta, éppen azért szeret, hogy ne a bűneimen keresztül lássam az életemet, hanem az Ő irgalmán keresztül. Így lesz ugyanis erőm harcolni bűneim ellen és megküzdeni nyomorúságaimmal.

Megkérdeztem Istent, jöhetek-e Hozzá máskor is ilyen furcsa kérdésekkel?

És Ő azt felelte: Igen.

Azt mondta: a kérdés már fél gyógyulás, ha Neki teszem fel kérdéseimet, Tőle várhatom a válaszokat is.

Nem kaptam választ életem összes kérdésére, de választ kaptam minden feltett kérdésemre.

(A párbeszéd folytatódik…)