Szétesett szívem darabjait keresem,
Senki más, csak Te kellesz nekem.
Szeretek csodás naplementében,
Szeretlek, ha a viharnak már vége.
De szeretlek, a vihar közben is,
Szeretlek, ha minden szépnek vége is.
Szeretlek, mert nekem TE vagy a csoda.
Te vagy a hajtás, mindennek az oka.
Temiattad élem mindennapjaim,
Temiattad lépek az élet útjain.
Néha némán állok, s csodálkozom,
Szemed tisztaságán, hajadon, s arcodon.
Csodálkozom, miért Téged szeretlek ennyire,
S csodálkozva áldást kérek érzéseimre.
Szétesett szívem darabjait keresem,
Senki más, csak Te kellesz nekem.