Ősz van már, bár nem hideg, nem kemény.

Utolsó sugart küldi a nyári nap,

Csak az én szívem szerelmes, nézi, hogy pirkad.

Havas téli tájon halkan hullik a hó,

Magányosan ballagok, halk zene, szívet facsaró,

Szamunkat játsza az ég is kedvesem,

De, ó, akkor mondd, mért nem vagy velem?

Figyeld, ahogy tavasszal szárnyat bont a kismadár,

Lepke röppen, ágyú dörren, szerelmes a világ talán?

Táncát ropja, ó, az egész tavaszi világ,

Szerelemben forog az én szívem is már.

S túl a szavakon, időn, s téren túl,

Egymásra találunk, kívánom, legyen úgy!

Nyakadba borulok, mélyen beszívom illatod,

Csak te vagy, én, a nap, a hold s a csillagok!