Miért teszed ezt velem? Miért?
Könnyűszívvel dobod el szívemet ismét!
Álmomban pedig már újból hinni kezdtem,
Csalóka árnyak vajon miért játszanak velem?

Csodálod tán, hogy reményem nem halt meg,
S nem vetem magam kútba. Elhiszem.
Bár lenne merszem itthagyni e világot,
S látni, hogy lesz ez még így se, barátom.

Tudni akarom, hogy életem mennyit ér,
De sajgó szívemnek már nincs gyógyító krém.
Nincs olyan, mi ezt begyógyítaná,
Szívembe hegekkel nevedet beírtad már,

S nem tünteti el onnan semmi.
Az idő, tudom, nem tud ilyen tenni.
Halványítja majd, az igaz, s tán ajd
Nem fáj annyira. De érzékeim tánca
Végig szívedet s lelkedet keresi majd...