(Ismét ugyanaz a terem, ezúttal a tizenkét padból csak egynél nem ül senki. Reggel van, a függönyök el vannak húzva, a nap éppen hogy csak besüt az egyik szakadáson át a terembe. Még nem csengettek be, a tanár nincs bent.
Az első padnál José és Gyurma beszélget, a többiek halkan társalognak.)


José: Baszd meg, még mindig forog a gyomrom a lecsódtól…
Gyurma: Most miért? Jó volt az.
José: Attól függ mire. Vízkőoldónak, vagy fertőtlenítőnek biztos megállta volna a helyét.

(Nevetnek.)

Gyurma: Jól van… Megnézném, te annyi pia után milyet főznél… Szerintem magad alá szarnál.
José: Hát lehet, hogy kicsit elsóznám…
Gyurma: Járni nem bírnál, öreg!
José: Akkor a földön fetrengve sóznám el…
Gyurma: Gyökér…
José: (magyarázkodik) Baszd ki, nem azt mondtam, hogy én jót csináltam volna, csak annyit mondtam, hogy te kegyetlen szart csináltál.
Gyurma: Akkor meg?
José: (legyint) Vedd úgy, hogy nem szóltam…
Gyurma: Nem az, csak akkor hordjad le, ha te jobbat tudtál volna… Mert abból, amit a Robiék elmeséltek, kötve hiszem, hogy te bármit is bírtál volna csinálni.
José: (mosolyogva) Miért, miket mondtak a Robiék?
Gyurma: Hát például azt, hogy lesmároltad a Kristófot a barátnőd előtt, mert azt hitted, hogy ő az…
José: Nem haltam bele.
Gyurma: Hát annyi vodka után, lehet, hogy tökmindegy volt, hogy kivel smacizol… Ha nem szóltak volna, talán észre se veszed, hogy nem a Zsuzsit csókoltad.
José: (röhög) Hát épp ez az! Kellett nektek szólnotok…!
Gyurma: De az se volt semmi, amikor megkérdezte a Zsolt, hogy ki öntötte le a cuccát sörrel.
José: Arra nem emlékszem, miért, mi volt?
Gyurma: Hát… volt önbizalmad… Nagy nehezen felkeltél a fotelból és büszkén beismerted, hogy te voltál.
José: Na és? Mi ebben a nagy szám?
Gyurma: Az, ahogy csináltad. Úgy kezdted a mondandód, hogy ˝Zsolt, te faszizé, lehet, hogy általam sörösödött be az a nem tudom, milyen szarod.˝ (nevetnek) Ezután a Zsolti hátrafordult és megkérdezte, hogy ezt ki mondta. Erre meg ilyet szólsz: ˝Én mondtam, egyes szám, többes személyben.˝ (José hangosan felnevet) ˝Egyes szám, többes személyben˝! (röhög) Mint valami skizofrén, baszd meg! (José már könnyezik a nevetéstől, a jobb kezével a padot veri) Nem voltál semmi!
José: Azt a kurva…
Gyurma: Mondom, jobb, hogy nem te főztél…
José: (nevetve) Hát lehet!
Gyurma: Így csak gyomorrontást kaptál, úgy meg mind megpurcantunk volna.
José: Lehet, hogy te jobban jártál volna, ha az én főztömtől feldobod a talpad, mert ha még sokáig buzerálsz, lecsavarlak.
Gyurma: Te tényleg sokat ittál, a fejedbe szállt! De sajnos ahhoz azért még sokat kellene gyúrnod.
José: Gyúrnom? Minek? Nem szkanderban akarlak megverni… Egy jól irányzott rúgás a farkad irányába, aztán elterülsz, ha gyúrsz, ha nem.
Gyurma: Álmodozz csak.
José: Az álmok állítólag valóra válnak.
Gyurma: Ezt meg kitől hallottad? Elhitted neki?
José: Valami csöves mondta a Moszkva téren, miközben aludt.
Gyurma: (mosolyog) Hát ő biztos örült volna neki, ha valóra válik.
José: Honnan tudod? Lehet, hogy azt álmodta, hogy seggberakják.
Gyurma: Viszont az is lehet, hogy buzi volt…
José: (bólint egyet) Jogos…
Gyurma: (kis szünet után hirtelen kérdez) És hányra értetek haza Zsuzsival?
José: Hú, lövésem sincs, olyan tizenegy körül.
Gyurma: Szülők otthon voltak?
José: Persze. Jó is, mert nem nekünk kellett megcsinálni az ebédet, már kész kaja várt minket.
Gyurma: Én meg rendet raktam, aztán bedőltem az ágyba…
José: (mentegetőzve) Jó, mi azért segítettünk egy kicsit.
Gyurma: Igen, de a többség már ott se volt, mire mi felkeltünk.
José: Tudják, mikor kell olajra lépni, hogy dögölnének meg… Mi meg takaríthatjuk a rohadt hányásukat…
Gyurma: Ja, bassza meg! Képzeld, miután elmentetek, lementem a garázsba, mert nem találtam a fatherom csavarhúzó készletét, és meg akartam nézni, nem hagytam-e a garázsban, mert a szart is kiverte volna belőlem az öreg, ha ellopták volna… Hát ne tudd meg… A fal össze volt rókázva, a földön meg találtam egy eldobott, használt óvszert…
José: (meghökken) Óvszert?
Gyurma: Azt. Halvány vörös volt, eperízesítésű.
José: (nevetve) Honnan tudod, megnyaltad?
Gyurma: Nem, ismerem azt a márkát, egy időben én is olyat használtam.
José: Akkor lehet, hogy találtál egy húszezer éves saját óvszert. A rejtély megoldva, Watson.
Gyurma: Hülye… De most komolyan, ki a faszomnak jut eszébe, hogy a garázsba menjen kefélni? Nem beteg az ilyen? Ráadásul ott éjjel kibaszott hideg van.
José: Vannak fanatikus versenyzők a mezőnyben.
Gyurma: Hát az biztos.
José: Minden tisztelem az övéké, de tényleg.
Gyurma: Igen, eléggé odalehettek egymásért… Na meg… Végül is a garázs lenne az utolsó hely, ahova mennék… Így legalább senki sem zavarta őket.
José: Hát ez sem utolsó szempont. (körülnéz a teremben) Te, a Lackó bejött már?
Gyurma: Nem, még nem. (ránéz az órájára) De van még ideje bőven… Több, mint tíz perc van a kurva kémiáig.
José: Jó, csak ilyenkor már bent szokott lenni.
Gyurma: Lehet, hogy beteg… Ő sem kímélte a máját ám…
José: Igen? Ivott rendesen?
Gyurma: Nem tudtad?
José: Hát honnan a francból tudtam volna…
Gyurma: Pedig beszéltél vele, többször is.
José: Józanul biztos nem, mert nem emlékszem rá.
Gyurma: Az lehet.
José: De mikor vedelt? És mit?
Gyurma: Hát miután megjöttetek -a Lesley, a barátnője, a Zsuzsi, meg te-, ő egyből nekiállt piálni. Majdnem annyit ivott, mint te.
José: Akkor egy új alkoholistát avathatunk?
Gyurma: Jaja.
José: Hogy nem vettem észre…
Gyurma: Úgy, hogy te sem vagy különb. (vigyorog) Csak mi együtt piálgattunk, ő meg néha odament a hűtőhöz a barátnőjével, töltött maguknak valamit, leküldték, aztán mentek vissza a többiekhez. Szót se róla, a végére már vigyorogtak rendesen…
José: Hmm… Szóval berúgtak…
Gyurma: Az nem kifejezés…
José: (morcosan) Fene… (kis szünetet tartva) És mit szólsz a barátnőjéhez?
Gyurma: Meglepődtem. Sokkal nagyobb bénának gondoltam a Lackót, de azt kell mondjam, ügyesen kifogta. Szerintem marha helyes a barátnője.
José: Igen, szép arca van.
Gyurma: Azért a segge se kutya.
José: Hazudnék, ha mást állítanék.
Gyurma: Jó, a csöcsei lehetnének nagyobbak, de nem vészes.
José: Jó az úgy… Egyébként se a te barátnőd, nem mindegy, mekkorák a dudái? Na meg még csak tizenöt éves, még nőhet…
Gyurma: Nézd, szerintem rohadt csinos egy csaj, kurva szép lesz úgy négy év múlva.
José: Már most is szép.
Gyurma: A hangsúly a jelzőn van. KURVA szép. Érted…
José: Igen, ennyire fogyatékos még én sem vagyok.
Gyurma: Nálad nem lehet tudni.
José: Figyu, én nem írok kettes dogákat, mint egyesek…
Gyurma: Hé, az csak baleset volt!
José: Miért nem csatoltad be magad?
Gyurma: Nem volt időm tanulni, te kretén!
José: Tőled nem is vártam volna más kifogást.
Gyurma: Ha egyszer ez az igazság…
José: Nézd, amire nem szánsz időt, arra még jó, hogy nincs!
Gyurma: Nahát, oda ne rohanjak… Micsoda bölcsesség lakozik egyesekben!
José: Ugye? Néha én is csak ámulok magamon.
Gyurma: Ja, amikor részeg vagy.
José: (felnevet) Pontosan! És beszéltél is Lesleynével?
Gyurma: Egy keveset. Időm javarészét a nappaliba töltöttem.
José: Táncoltál a ribikkel, mi?
Gyurma: Ja, össze is jöttem eggyel.
José: (kíváncsian) Na, ne mesélj! Tényleg? (kíváncsian) Melyikkel?
Gyurma: Azzal a szőkével… (José értetlenül nézi) Tudod, akit a Dóri hozott. Az az alacsony, szőke…
José: Ja, megvan! Arról a kékblúzos spinéről beszélsz, ugye?
Gyurma: Az az!
José: Akkor tudom… Krisztinek hívják, azt hiszem.
Gyurma: Arra már nem emlékeztem.
José: (hangosan felröhög) Te fasz… És mi volt? Meghúztad, vagy valami?
Gyurma: Nem…
José: Akkor mi volt? Nyúlka-piszka, meg orális bacicsere?
Gyurma: Aha.
José: A semminél több.
Gyurma: Hát ja.
José: Szóval nem jött össze… Hát, haver… ez már az öregedés első jele. (elővesz egy üveg kólát a táskájából) Akkor nem dumáltál az Andival?
Gyurma: Csak, amikor megjöttek a Lesleyvel. Te biztos többet beszéltél vele, elvégre ti négyen együtt jöttetek.
José: Igen… A suli után lepakoltunk Lackóval, aztán elhúztunk biliárdozni. Egy jó másfél órát játszottunk, aztán mentünk felszedni a csajokat.
Gyurma: Ja… Ti egész délután együtt voltatok a Lesleyvel? Azt hittem, csak a házunk előtt futottatok össze…
José: Dehogy, egész délután a Lacival voltam. A Zsuzsinak szóltam telón, ő odajött a kocsmába, majd hárman mentünk tovább a Moszkvára, ott meg a kiscsajt szedtük fel.
Gyurma: Ez hánykor volt?
José: (kortyol a kólából) Félhat, hat. (ránt egyet a vállán)
Gyurma: És a Zsuzsi mit szólt, amikor meglátta, hogy a Lackónak csaja van?
José: Mit szólt volna? Ekkora állatságot is csak te tudsz kérdezni… Több agysejtemet nyírom ki azzal, hogy bejövök a suliba, és a faszságaidat hallgatom, mint azzal, ha seggrészegre iszom magam.

(Az egyik hátul ülő fiú osztálytársuk a fejéhez kap.)

Első osztálytárs: (Joséhoz kiabál) Hé, Szent José! Volt lecke matekból?
José: (hátrafordul) Volt, baszd meg!
Első osztálytárs: Sok?
José: Épp elég…
Első osztálytárs: A kurva életbe! Hányadik óra a matek?
Gyurma: Negyedik.
Első osztálytárs: Akkor még meg tudom írni, ha most állok neki?
José: Kétlem…
Gyurma: (nevetve) Amilyen hülye vagy, te két hét alatt se tudnád megoldani.
Első osztálytárs: (dühösen) Picsába! És megírtátok?
José: Nem szokásom…
Gyurma: Ja, én megírtam. Kell?
Első osztálytárs: Igen, kéne…
Gyurma: Leszopsz?
Első osztálytárs: (nevet) Na jó, inkább a matek egyes…
José: Hát, kisfiam, ha így állsz hozzá…

(Gyurma elsétál a padjához, a táskájához nyúl, majd kiveszi belőle a matek füzetét és odamegy a hátul ülő osztálytársához.)

Első osztálytárs: Na, akkor odaadod, hogy lemásoljam?
Gyurma: (ledobja az osztálytársa padjára) Majd passzold vissza, ha kész vagy…
Első osztálytárs: Oké, kösz szépen. (elkezdi másolni)
Gyurma: (elindul José felé) Szóval Zsuzsi nem mondott semmit?
José: Hát mondta, hogy szerinte tök jó, hogy végre a Lackó is talált valakit.
Gyurma: (gúnyosan nevet) Háh! Nők…
José: Ugye? Nekem is egyből ez jutott az eszembe!
Gyurma: Olyan kis ártatlannak tűnnek, aztán meg jól kikészítenek. Mások örömének örülnek, a pasijukat meg folyton nyaggatják, hogy elégedetlenek.
José: Bahh, nem így kell hozzáállni!
Gyurma: Oh, bocsáss meg, te mindennek tudója! Mondd, míly bölcsesség szólt belőled ismét?
José: (pár másodpercig gondolkodik) Csak az, hogy nélkülük maximum a faszodat verhetnéd.
Gyurma: (nagyon hangosan nevet) Az összes bölcsességed közül ez volt a legtalálóbb!
José: (nevet) De nem?
Gyurma: Így is fel lehet fogni… Csak a Zsuzsinak ne hangoztasd, mert otthagy a francba.
José: Ugyan már, ő se egy ártatlan kis tündibündi… Perverzebb, mint te meg én együttvéve. (rövid szünet) De komolyan!
Gyurma: Jó, elég rámenős, de az ilyenek hallatán letépné a fejedet…
José: Szerintem meg leteperne.
Gyurma: (röhög) Akkor elég fárasztó lehet vele az együttlét…
José: Az biztos! (az órájára néz)
Gyurma: Mennyi van még?
José: Az én órám szerint hat perc.
Gyurma: A te órádban nem bízhat az ember… Mindenesetre lehet, hogy Lesley mégse jön be.
José: Lehet.
Gyurma: Ő is jól eltűnt a buliról, hallod… Zsolt mondta, hogy olyan fél nyolc körül lelécelt a csajával.
José: Mi akkor még a részegek álmát aludtuk…
Gyurma: Ja.
José: Mondjuk szólt a kiscsaj, hogy szombat délre otthon kell lennie… Lackó szerintem hazakísérte.
Gyurma: Ja, oké… Értem. Mondtam én, hogy a Laci egy lovag…
José: (összehúzza a szemöldökét) Felejtsd el, amit a Lackóról eddig tudtál! Ő mostantól egy új ember…
Gyurma: Ezt hogy érted?
José: Ő a pénteki biliárdozás után kicserélődött, hidd el.
Gyurma: Beszélj már érthetőbben… Hogy érted, hogy kicserélődött?
José: Nem kell sok, és rájössz magadtól is.

(Szapora léptekkel, lihegve, kabátban, táskával a hátán Lesley ront be a terembe.)

Lesley: (levegő után kapkod) Elkéstem, basszátok meg?
José: Áh, szevasz Lackó! Mákod van, még van pár perc csöngetésig. Mi már eltűntnek nyilvánítottunk…
Lesley: Jó, a nyomravezetői jutalmat utaljátok a bankszámlámra… (leveszi a kabátját) Milyen órával kezdünk?
José: Kemó…
Gyurma: Ja…
Lesley: Az jó… Legalább felelünk?
José: Nem, csak te felelsz.
Lesley: Én? Ezt meg mikor mondta?
José: Az előbb jött be a terembe, megdörzsölte a tenyerét, és elordította magát, hogy ˝Gyerekek, szóljatok annak a balfék Lacinak, hogy lefeleltetem, és csak egyest kaphat rá!˝ Ja, és azt is mondta, hogy meg fog buktatni!
Lesley: (mosolyog) Tényleg? Azt nem mondta véletlenül, hogy ha megkúrom, akkor dicséretes ötössel átenged?
José: De mintha ilyet is mondott volna…
Lesley: Akkor nincs gond.
José: Lenne hozzá gyomrod?
Lesley: Kémia ötösért? (nevet) Viccelsz?
José: (Gyurmához, nevetve) Látod, mondtam, hogy megváltozott… Erősebb lett a gyomra…
Gyurma: Figyu, a kémia ötösért meg kell dolgozni.
José: De így? Hármasra állok, pedig annyit tanulok rá, hogy az valami hihetetlen.
Gyurma: Lehet, hogy rossz stratégiát választottál.
José: (röhög) Igen, lehet.
Lesley: (leül a mögöttük lévő üres padhoz) Na, most komolyan, felelünk, vagy nem?
José: (hátrafordul) Nem mondta… Ez persze nem jelenti azt, hogy nem felelünk, de szerintem ebből az anyagrészből úgysem fog feleltetni, mert túl egyszerű…
Lesley: Ja, szerintem is baromi könnyű.
José: Mert az…
Gyurma: Elmagyarázhatnátok, én nem értem…
José: (Gyurmához fordul) Leszopsz?
Gyurma: (elmosolyodik) Oh, hogyne, csak szólj, és lerendezzük a klotyóban.
José: (a hátul ülő fiúhoz, aki még mindig másol) Látod? Így kell erre válaszolni!
Első osztálytárs: (felnéz, összezavarodik) Öhm, mi van?
José: (közömbösen) Hagyjuk, nem érdekes…

(A fiú ránt egyet a vállán és folytatja a másolást.)

Gyurma: (Lesleyhez) Hallod, mikor mentetek el tőlünk? Mire felkeltünk, már hűlt helyetek sem volt.
Lesley: Nem tudom pontosan, olyan nyolc körül lehetett.
Gyurma: Aha, a Zsolt is nagyjából nyolcat mondott.
Lesley: Ja, igen! Még beszéltünk is a Zsolttal… Tényleg!
Gyurma: Jaja.
Lesley: Mondjuk Zsolt egy kicsit kómás volt, de azért bírt épkézláb mondatokat is mondani.
Gyurma: Zsolt is mindig szétcsúszik… Viszont te is nagyon sokat piáltál, hallod… Sokkal többet, mint szoktál…
Lesley: Így jött ki… De legalább jól éreztem magam.
Gyurma: Az a lényeg! Csajod is jól érezte magát?
Lesley: (mosolyog) Egészen biztosan.
Gyurma: Na látjátok… Én nem szervezek szar bulikat.
José: De nem ám… Mondjuk én csak mások beszámolói alapján tudom, hogy mennyire volt jó.
Gyurma: Az már a te bajod.
Lesley: Én azért nagyjából emlékszem.
Gyurma: Nagyjából?! Nohát, ilyet se hallottam még tőled…
Lesley: Hát… Szót se róla, van, amire nem emlékszem…
José: Van, amire igen?
Lesley: Van…
José: Például?
Lesley: Például, amikor rám jött a rókázhatnék…
José: (értetlenül) Ezt kifejtenéd?
Lesley: Tízig nem bírtam volna már elszámolni, de annyi azért még volt bennem, hogy ne a Gyurmáék szőnyegére hányjak, úgyhogy elindultam a klotyó fele… Benyitok, te meg ott ültél a vécén félig lefordulva…
José: Na ne… Viccelsz?
Lesley: Nem, komolyan! Ott aludtál a budin! Még szerencse, hogy Gyurmáéknál a fürdőben is van vécé, mert legalább volt hova mennem…
José: (nevetve) Valahogy erre sem emlékszem…
Gyurma: (Lesleyhez kíváncsian) És miért léptetek le olyan korán?
Lesley: Andit csak délelőtt tizenegyig engedték el, haza kellett mennie…
Gyurma: Te meg elkísérted?
Lesley: Ja.
José: (Gyurmához halkan) Mondtam…
Gyurma: Aha… Jó, nincs semmi gond, nem azért kérdeztem, csak kíváncsi voltam, hogy miért léceltetek le ilyen korán.
Lesley: Hát akkor most már tudod.
Gyurma: Ja… (rövid szünet) Én kinézek a budira… Jön valamelyikkőtök?
José: Miért, egyedül nem találsz ki?
Gyurma: Nem bírom el…
José: Ja, az más… (rövid szünet) Tartsad két kézzel!
Gyurma: Nem lehet, a bal vállam még mindig izomlázas…
José: Nem kéne annyit gyúrni…
Gyurma: Dehogynem! Kifizetődő az, hidd el!
José: Azért nem kell túlzásba vinni…
Gyurma: A piálást se, pajti!
José: Na jó, menjél klozetra, mert csak elrontod a napomat…
Gyurma: (nevetgél) Jó, mindjárt jövök…
José: Okés…

(Gyurma az ajtón távozik.)

José: (Lesleyhez fordul, halkan) Na?
Lesley: Mit ˝na˝?
José: Megvolt?
Lesley: (elröhögi magát, majd mosolyogva) Meg.
José: (meglepődik) Komoly?
Lesley: Komoly.
José: (hitetlenkedik) Tényleg? Nem ugratsz?
Lesley: Nem.
José: Azta… (egy rövid ideig csak néz maga elé, majd mosolyogva megveregeti Lesley vállát) Hát… Gratula, öregem! Piszok nagy mázlista vagy!
Lesley: (elpirul) Kösz…
José: El se hiszem… Na, mesélj!
Lesley: Mit meséljek?
José: Micimackó meg a negyven rabló legújabb kalandjait, baszd meg… Hát azt, hogy mi volt!
Lesley: Mi lett volna… (zavarodottan) Elvonultunk a Gyurmáék hálószobájába, és bezártuk…
José: (megdöbbenve) A Gyurma szüleinek hálójába?
Lesley: Aha…
José: (röhög) Ti betegek vagytok… Na mindegy… És aztán?
Lesley: Mit és? És megtettük…
José: Ó, megértem, hogy félsz… De ne aggódj, én nem árulom el senkinek a nagy pinamágus titkait…
Lesley: (nevet) Hülye… Nem azért, csak…
José: (Lesley szavába vág) Jó, értem én, senki sem szeret erről beszélni…
Lesley: Valahogy úgy…
José: És milyen volt?
Lesley: Nem tudom… kicsit…
José: Kicsit mi?
Lesley: Nem erre számítottam, nem ilyennek képzeltem.
José: Jó volt, vagy nem?
Lesley: Csodás…
José: Pont. Ennyi. Nem kell mást belemagyarázni, nem fontos semmi más. Csak az a fontos, hogy jó legyen mindkettőtöknek.
Lesley: Ami engem illet, kurva jó volt…
José: És neki?
Lesley: Nem panaszkodott…
José: (felnevet, majd megint megveregeti Lesley vállát) Jó jel…
Lesley: (nevet) Igen. Mondjuk emlékszem, hogy fájt neki…
José: Az első mindig fáj…
Lesley: Ja… lehet.
José: (gyanakvóan) És mondd csak… mennyit ittál?
Lesley: Huh… Hát elég sokat…
José: Gyurma azt mondta, bebasztál.
Lesley: Be is…
José: Az baj… De mennyire? Emlékszel a dolgokra?
Lesley: Nagyjából.
José: És Andi? Ő mennyit ivott?
Lesley: Ő is sokat… Próbáltunk mértéket tartani, de a jó társaság… tudod…
José: Én ne tudnám, aki emlékezeted szerint a klotyón aludtam?
Lesley: Na ja… (rövid szünet) Nézd, az az igazság, hogy a tizenegy utáni eseményekre nem igazán emlékszem, csak a fontosabbakra, és azokra is csak nagyjából… Részletek egyáltalán nem maradtak meg.
José: Hmm… (gúnyolódva) Mondd, abban biztos vagy, hogy Andival mentél be a hálóba?
Lesley: (sértődötten) Fasz…
José: Ez igent jelent?
Lesley: Igen.
José: (ironikusan) Megnyugodtam… (pár másodpercnyi szünet) Mindegy, a lényeg, hogy mindketten élveztétek. Nem volt semmi zűr, könnyen belement?
Lesley: Nem kérdeztem… Egyszer csak elvonultunk, a többi jött magától.
José: Az a jó… És reggel, amikor felébredt nem mondott el minden utolsó szemétnek?
Lesley: Hülye vagy? Miért mondott volna?
José: Hát mit tudom én… Mondjuk, mert piások voltatok mindketten, és józanul esetleg máshogy állt volna hozzá…
Lesley: Nem, nem bántuk meg. Egyikőnk se.
José: Akkor minden rendben volt?
Lesley: Igen… Az volt életem legszebb napja… És remélem, neki is.
José: (feldobottan) Öregem, nem hittem volna, hogy ezt is megélem…
Lesley: (mosolyog) Hát én sem…
José: Figyu, ez egy mérföldkő az életedben. Majd meg is ünneplejük valamikor!
Lesley: Oké…

(Gyurma visszajön, leül mögéjük.)

José: Na, sikerült megoldanod valahogy?
Gyurma: Igen.
José: Megkérted az egyik takarítót, hogy segítsen?
Gyurma: Jaja… pontosan.
José: És vállalkozott a feladatra?
Gyurma: Persze, ez volt minden vágya.

(Ismét nyílik az ajtó, ezúttal egy középkorú szemüveges nő lép be rajta, a hónalja alatt egy jó nagy köteg füzet. A diákok abbahagyják a csevegést, felállnak.)

Kőszegi tanárnő: Sziasztok, jó reggelt! (elsétál a tanári asztalhoz, lerakja a füzeteket az asztalra, majd felnéz) Üljetek le! Egyébként se csengettek még…

(Mindenki leül, utolsóként a tanárnő foglal helyet. Megigazítja a szemüvegét, majd a naplót kezdi el lapozgatni. Az egyik diák felteszi a kezét.)

Második osztálytárs: Elnézést tanárnő, de jelenteni valóm van…
Kőszegi tanárnő: (írogat a naplóba) Hallgatlak…
Második osztálytárs: (mosolyogva) Hát az történt, hogy véletlenül otthon hagytam a kémia felszerelésemet.
Kőszegi tanárnő: Jó lenne, ha most már egyszer véletlenül nem hagynád otthon…
Második osztálytárs: (felnevet) Jó, többet nem fordul elő.
Kőszegi tanárnő: Vigyázz, szavadon foglak! (leteszi a tollat, becsukja a naplót) Na fiatalok! (ránéz az órájára) Szerintem ne várjunk a csengőre… Arra gondoltam, hogy mivel a mostani anyagrész úgyis ilyen könnyű, és a jegyeitekre, ami azt illeti, ráférne így kis javítás… Szóval mi lenne, ha szóban számon kérném tőletek?
Harmadik osztálytárs: Jó, feleljünk!
José: Oké, legalább lesz egy jó jegyem is a sok hármas mellett…
Kőszegi tanárnő: Áh, örülök, ha ti is így gondoljátok. Akkor csukjátok be a füzeteiteket. (mindenki becsukja, akinek nyitva volt) Na, Gyuri, állj fel, légy szíves, és mesélj nekünk az oxigéntartalmú szénvegyületekről. A többiek fejezzék be a beszélgetést, és hallgassuk Gyurit! Mondd el, milyen egy oxigénatomos funkciós csoportokat ismersz, mi jellemzi őket, és jó lenne, ha a hidroxivegyületekről is beszélnél, egy kicsit részletesebben.
Gyurma: (szinte magában) A picsába… (feláll, a többiek halkan röhögnek)