˝Igyekszem nevetni mindenen, mert félő, hogy sírnom kéne rajta.˝ /Beaumarchais/

(Ismeretlen iskola tanterme. A terem fala fehéren van vakolva, angol nyelvű poszterek, plakátok díszítik. Alul lambériázva van, a lambérián vicces firkák olvashatók. Szemben egy nagy, négyzetrácsos tábla van, jobb oldalán egy egyenlet, a bal oldalán különféle rajzok és egy be nem fejezett amőba játék maradványai láthatóak. A táblától jobbra egy régi, fehérre festett fa ajtó, ócska kilinccsel, a táblától balra ablakok sorakoznak. A függönyök koszosak, szakadtak. A padok össze vannak firkálva, a földön eldobált papír zsebkendők, félig elfogyasztott szendvicsek vannak szanaszét szórva.
Az egyik padnál két tizenéves ül, az egyik a tanszereit rendezgeti, majd elkezdi bepakolni a füzeteit a táskájába, a másik némán figyeli. Egy másik padnál egy magas, izmos osztálytársuk nagykabátban, táskával a hátán vár rájuk.)

José: (a táskáját pakolja) Te, és mi van a csajjal?
Lesley: Andival?
José: (röhögve) Mintha ismerném, bazz… (felnéz, majd pakol tovább) Néha akkora hülyeségeket tudsz kérdezni.
Lesley: Miért? Már többször mondtam, hogy Andinak hívják…
José: Baszd meg, és azt hiszed, én mindent megjegyzek? Az én agyamig csak a lényeg jut el.
Lesley: (gúnyosan) Már ha eljut bármi is…
José: (a harmadik fiúhoz fordulva) Nézd már… Most meg itt baszogat… Hiába a ribik mindenkiből előhozzák az agressziót!

(Mindhárman nevetnek.)

Gyurma: Na ja…
Lesley: Lehet. Remélem így lesz, és jól megagyallak anyám húsklofolójával.
Gyurma: Majd szóljál előtte, segítek.
José: Te is fiam, Gyurmus? Gyerekek, most miért csináljátok ezt velem? Egy világ omlott össze bennem… (rövid szünet) Egyébként egy húsklofolóval lehúzhatod magad a budin, öregem…
Lesley: Vigyázz, van a pincébe gyeplabdaütő is… Vagy inkább a hólapátot szeretnéd közelebbről megismerni?
José: Hagyjál már a babajátékaiddal! (becsukja a táskáját) Na de nem válaszoltál, mi van a csajjal?
Lesley: (nevetve) Andival?
José: Te Gyurma, mondd csak, te nem érzel belső késztetést, hogy bemoss ennek a buzinak?
Gyurma: Szerintem csak még hülyébb lenne.
José: Még hülyébb? Jól van, akkor azt hiszem, mindannyiunk közös érdeke, hogy ne vágjam pofán. (felsóhajt) Igen, Andival…
Lesley: Hát… Mi lenne?
José: Na ne húzd az időt, úgyis kiszedem belőled, te kis amatőr Casanova!
Lesley: Hát nem tudom… Tudod nem egyszerű a szitu, és…
Gyurma: Na jól van, én lépek… Még meg akarom írni a rohadt matekot a buli előtt. Ott majd találkozunk. Csak aztán nehogy nagyon bepiáljatok előtte, mint a múltkor, amikor nem találtatok oda, csak reggelre…
Lesley: Huh, arra emlékszem… Nem volt piskóta!
José: (röhög) Jó neked, te legalább emlékszel…
Lesley: Már miért ne emlékeznék? Én egyáltalán nem voltam szétcsúszva, nem úgy, mint te…
José: Ó, te szentember!
Gyurma: (odamegy hozzájuk) Na, akkor este hatkor nálam, és hozzatok piát! Pia nélkül be se engedlek, a múltkor is az én hubimat vedeltétek!
José: Jó, ne parázzál már, mondtam, hogy viszek bőven! Na csá!

(Gyurma és José kezet fognak.)

Lesley: Szevasz!

(Gyurma és Lesley is kezet fognak.)

Gyurma: (elsétál az ajtóig, majd hátraszól) Lackó, ha a csaj nélkül jössz, megdobálunk a sörösüvegekkel, ugye tudod?
Lesley: Ott lesz ő is.
José: Na, végre megismerhetjük Pásztor Lászlónét…
Lesley: Ja…
Gyurma: (mosolyogva) Rendicsek! Na szasztok!
José: Szasz!

(Gyurma az ajtón távozik. José és Lesley még mindig egymás mellett ülnek.)

José: Na, most, hogy ez a gyúrós izompacsirta állat elment, elmondod végre, hogy mi a fasz van?
Lesley: Mondtam már, hogy nem tudom. Nagyon rég óta ismerem, a szomszédban lakik. Az öregje egy marha jó arc, régen mindig átmentem hozzájuk, ha unatkoztam, mert náluk aztán zajlott az élet.
José: Szóval gyermekkori barátok vagytok?
Lesley: Igen, méghozzá nem is akármilyenek. Öt éves korom óta ismerem, igaz akkor még sokat nem társalogtam vele, mert ő csak három éves volt.
José: Elhiszem, hogy túl kicsi voltál ahhoz, hogy megértsd, amit mondott…
Lesley: Hülye… Na de az van, hogy szinte mindig mindent együtt csináltunk. Minden délután együtt ökörködtünk, olyan volt, mintha a testvérem lett volna.
José: Hmm… Jó fej vagy te is… Ilyen közeli barátod volt, és még csak be se mutattál neki minket… Na mindegy, majd most… (szünet) És hogy jöttetek össze? És mikor?
Lesley: Úgy kb. két hete. Volt egy barátja, akivel szakított és hát… eléggé megviselte a dolog.
José: Ne is folytasd, kitalálom. (úgy tesz, mintha gondolkodna) Neked öntötte ki a lelkét… Jól mondom?
Lesley: Lényegében igen. Igen, én mellé álltam.
José: (gúnyolódva) Oh, Istenem, mindjárt sírok…
Lesley: Lehet, hogy te egy bunkó vagy, de szerencsére nem mindenki az.
José: Nézd, én legalább beismerem.
Lesley: Kétségtelenül.
José: Gondolom ennyi elég is volt neki. Belédesett, mint vak a szakadékba, mi?
Lesley: Nem tudom… Pedig ismerem már tizenkét éve. Most valahogy mégse látok tisztán.
José: Tudom jól, miről beszélsz. Az a bajod, hogy zöldfülű vagy, nincs tapasztalatod.
Lesley: Igazad lehet…
José: A faszt lehet… Van! Ugyanígy voltam én is pár éve. Először beleéltem magam, büszke voltam magamra, hogy végre van valakim, utána meg elbizonytalanodtam… Te is bizonytalan vagy. Ennyi. Majd kinövöd.
Lesley: Jól mondod, bizonytalan vagyok.
José: A bizonytalansággal nem mész semmire. Szerintem azt utálják a csajok a legjobban. Mutasd meg neki, hogy szereted! Mondjuk ott a mai buli…
Lesley: Mire gondolsz?
José: Miért nem dugod meg?
Lesley: (megzavarodik) Barom… Nektek tényleg csak ezen jár az eszetek!
José: (nevetve) Miért, min járjon?
Lesley: Hát nem tudom, de azért nem csak ebből áll az élet.
José: Dehogynem! Csak azért nem tudod, hogy ebből áll, mert még nem vittél ágyba senkit sem. Hidd el, hogy ebből áll.
Lesley: Szomorú, ha neked ebből áll, baszd meg…
José: Öregem, fel kellene venni videóra, és lejátszani majd egy pár év múlva… Jót röhögnél magadon.
Lesley: Nem hiszem.
José: Ne hidd… Attól, hogy nem hiszed, még így lenne. Csak azt nem értem, hogy miért nem akarod? Mert akármit mondasz, nincs abban semmi rossz, az élet része. Méghozzá fontos része. Ha te élőhalottként akarsz élni egész hátralevő életedben, akkor tegyed… Menj papnak, csak előtte azért szólj a kiscsajnak, hogy nem akarsz tőle semmit.
Lesley: Szart se értesz az egészből. Az apja nagyon vigyáz rá, kitekerné a nyakam…
José: Ugyan miért tekerné? Azt mondtad volt már barátja korábban. Annak kitekerte?
Lesley: Volt is, de nem feküdtek le egyszer sem, és mellesleg a szülők nem tudtak róla… Mai napig nem tudják, hogy jártak.
José: Ó, azt akarod mondani, hogy még szűz?
Lesley: Azt…
José: Akkor egymásra találtatok!
Lesley: Most baszogatsz? Nem értem, mi a faszért baj, ha valaki nem tör egyből a csajok bugyijára…
José: Hát az pont a bizonytalanság jele… De még mindig jobb, mintha nincs kinek a bugyijára rátörni…
Lesley: (dühösen) Na, álljál le…
José: Jól van, fel ne húzd magad! Csak azt mondom, hogy ez egy jó lehetőség. Szerintem élned kellene vele. Olyasvalamit ítélsz el, amiről fingod sincs. Na meg… ha tényleg szereted, akkor… Nos, ez az út vége. Minden út a bugyihoz vezet. (nevet) Ha szereted, osztd meg vele a gyönyört.
Lesley: Felcsaptál szónoknak?
José: Nem, miért, szerinted van tehetségem hozzá?
Lesley: Nincs, épp azt akartam mondani, hogy kegyetlen szar duma volt. (mosolyog)
José: (hangosan felnevet) Ez jó volt! Huh… Azért vannak jó pillanataid. Viccet félretéve, én komolyan gondoltam, amit mondtam.
Lesley: Én is…
José. Nézd, én így gondolom. Csak akkor meg ne vedd a szívedre, hogy a Gyurmáék mindig ezzel csesztetnek. Mert látom rajtad, hogy mindig megsértődsz, ha a csajokkal baszkurálnak.
Lesley: Neked se esne jól…
José: Ne nekem mondd, nem én szoktam felhozni.
Lesley: Jó, nem azért mondtam.
José: Nem kell magyarázkodnod, értem én, mire mondtad. Ez azonban a lényegen mit sem változtat. Nem élsz, ember, és amikor lehetőséget kapsz az élethez, akkor addig agyalsz, hogy élj-e vele, vagy sem, hogy elszalasztod. De ez csak az én véleményem.
Lesley: Nem, azt hiszem, igazad van. Ez egy lehetőség, hogy változtassak az életemen…
José: Na látod…
Lesley: De még csak két hete járunk… Nem gondolod, hogy túl korai?
José: Egyáltalán nem. Nem baj, ha lerövidíted az utat, a lényeg, hogy ugyanoda érj. Annak az útnak, amire tévedtél pedig ez a vége.
Lesley: ˝Lényeg, hogy lerövidítsd…˝ Háh, igaz ez a halálra is?
José: Arra jobbik esetben nem.
Lesley: Csak azért kérdezem, mert a szülei megölnének… Tudod, az apja nagyon odafigyel rá… Téged hidegzuhanyként érhet, de vannak emberek, akik bizony még sosem ittak két üveg sörnél többet, és Andi közéjük tartozik.
José: (elmosolyodik) Tudod, ami késik, nem múlik… (rövid szünet) A szüleinek meg nem kell tudnia róla. Mondjátok meg nekik, hogy jártok, aztán ennyi. Ha valóban olyan rég óta ismered őket, akkor szerintem még örülni is fognak, hogy együtt vagytok.
Lesley: Lehet…
José: Hidd el, hogy így lesz! Ezzel pedig egyértelműen bebizonyítanád a kiscsajnak, hogy szereted. Kész, ennyi.
Lesley: Igazad van. Igen, rámenős leszek! Még a végén azt hiszi, hogy csak a barátja vagyok.
José: Na ez a beszéd! Látom, kapizsgálod.
Lesley: Igen. Ma a bulin megmutatom neki, mi az a boldogság!
José: Örömmel veszem tudomásul, hogy mégiscsak életképes vagy… (nevet)

(Kinyílik az ajtó, az egyik takarító néz be rajta.)

Takarító: Bocsi, óra van még?
José: Nem, nincs, tessék jönni nyugodtan, mi már lépünk is.

(A takarító bejön a terembe, behozza a vödröt és a felmosórongyot.)

José: Idegesnek tűnsz…
Lesley: Igen, az is vagyok. Ideges, de ez valahogy más, mint a többi. Mármint… még nem éreztem így soha…
José: Ismerem… Jó, felugrunk hozzám, ledobjuk a táskát, aztán elmegyünk, biliárdozunk egyet, oké? Megiszunk egy-két sört, dumálunk, lökünk egy párat, aztán mindjárt nem leszel ilyen ideges.
Lesley: Jól hangzik… Menjünk!
José: Ne félj, jó lesz ez így! (feláll, hátára dobja a táskáját) Nem mondanám, ha nem így lenne.

(A takarító a háttérben halkan morgolódik miközben a sok eldobott szemetet szedi össze.)

Lesley: (feláll, betolja a széket, majd felveszi a földről a táskáját) De biztos, hogy jó ez így? Még csak tizenöt éves…
José: (dühösen) Ne kezdd megint! (rövid szünet) Tizenöt?
Lesley: Annyi… Nem gondolod, hogy még várnunk kéne?
José: Mire, lottó ötösre?
Lesley: Nem, csak még fiatal és bár nagyon kedvelem…
José: Igen…?
Lesley: Hát vannak hülye dolgai… Félek, hogy csak azért fog belemenni, ha egyáltalán belemegy, mert még gyerekes, és nem tudja, mit csinál.
José: Ha ez megnyugtat, neked is vannak barom dolgaid… És te se tudod, mit csinálsz.
Lesley: Nem nyugtatott meg…
José: Mondom, HA megnyugtat… (rövid szünet) Na és akkor mi van? Legalább jól néz ki?
Lesley: Hajjajj!
José: Akkor meg? A kor nem számít. Szoktad nézegetni a kilencedikes csajokat? Apám, olyan seggük van, hogy elsírom magam örömömben, valahányszor előttem hajolnak le valamiért…
Lesley: És mondd csak, az asszony tud róla, hogy te más lányok seggére élvezel a suliban?
José: Hogyne! Tudod, hogy van ez… Amíg csak nézem, addig nincs baj. Az ember is csak ösztönlény. Az állatoktól maximum az különbözteti meg, hogy kitörli a valagát szarás után, nem több. (Lesley elmosolyodik) Most hiába vigyorogsz, akkor is így van. De nem kell szégyellni, ilyenek vagyunk, nem kell elfojtani, mert az nem vezet jóhoz. Az olyanokból lesznek a sorozatgyilkosok, bazz…
Lesley: Biztosíthatlak, ha én sorozatgyilkos leszek, te leszel az első, akit felkoncolok.
José: Meg is sértődnék, ha nem én lennék az első!
Lesley: Akkor ezt megbeszéltük.
José: Meg.
Lesley: Egyébként nem erre gondoltam…
José: Na, ne kímélj! Mire?
Lesley: Csak arra, hogy szerintem nem fog összejönni…
José: Már miért ne jönne? Egy-két kedves szó, néhány hangulatcsináló feles, – na persze nem annyi, hogy teljesen fejre álljatok, csak annyi, amennyi oldja a feszültséget- és már meg is ajándékoztad élete egyik legszebb élményével. Hogy magadról már ne is beszéljek…
Lesley: Gondolod?
José: Tudom.
Lesley: Meggyőztél… Na de siessünk, ha még el akarunk menni biliárdozni!
José: (a takarítóhoz szól) Viszlát!
Lesley: Csókolom!
Takarító: (kiegyenesíti magát) Sziasztok, fiúk!