Unalmas órákon a padra teszed a fejed,
Tudod, hogy figyelned kéne, de már nem megy.
Látod, ahogy a tanár a tábla előtt magyaráz,
de a te lelkedet csak az üresség járja át.
Mert hiányzik Ő,
kiről nem tudod, hol jár, s mit csinál.
Kétségek gyötörnek,
s Őrangyalod minden mozdulatát démonok vigyázzák.
Az angyal harcol, fénye fakul,
Mert ellene indulnak mind vadabbul.
Utolsó lehelletig küzd, kitart,
Reménye él, bármi áron megvéd,
Mert szeretete erősebb mindennél.
Érzed a bajt, de nem segíthetsz,
menekülnél minnél messzebb.
Óra végén könnyek közt talál a csengő,
S te lassan magadhoz térzs a révületből.