Ó sors, miért vagy ily kegyetlen,
hogy szívemet hozzá rendelted,
Ki nem szeret engem
Állandó gyötrődés
Vajh ez-e a lét?
És érdemes-e tűrni s halasztani
Ha egyetlen pillanat véget vet neki.
Nem tud dönteni, s szenvedést okoz nekem,
de nem számít mert én így is szeretem.
Reményem él, s soha el nem hal,
míg csak van, ki megtarson, akad egy kar.
Bár tudom, kimondani mégse merem,
hogy nem szívből szeret engem.
Mnekeült hozzám a nagyobb rosszból a kisebbe,
de vajon neki megérte-e?
Tudom, hogy szenved mellettem,
de fáj őt elengednem.
Legyen ez egy búcsú levél,
mellyel leveti minden kétségét.
Rájön arra, hogy kit szeret,
és nem fájdítja szívemet.
Egyet kívánok, hogy végre válasszon
agyamat csak erre járatom.
Tudni akarom, hogy kit szeret.
Ő, ki rabul ejtette szívemet.
E verset - tudom -
neki meg nem mutathatom.
Majd ha lenyugodnak a hullámok,
és a nyomorból visszakiáltok,
megmutatom neked. Lásd mit vesztettél
mikor magadtól ellöktél.
Soha többé nem találom helyemet
mert szívem csak téged szeret.