Néma csend borult a tájra,
S a nő is csak rejtezett.
Nem tudva mit lépjen rája,
S a világ is csak reszketett.

Szólna ő, de szavak tűnnek el,
Lépne ő, de ereje elhagyja már.
Álmai, palotái romokba vesznek el,
S szíve összetörik, mikor meghallja szavát.

Kellene még erő, s kellene még szó,
De a világ már önmagába fordult.
S a pokol száját nagyra nyitja a végszó,
Elnyelik bugyrai, s gyomra éhesen mordul.