Istenem, miért hagytál el engem?
Tudtam, éreztem, hoy figyelmeztetsz,
De mégsem törődtem az intelemmel.
Hibáztam, de kérlek, ne fordulj el tőlem,
Mert egyedül nem bírok a "büntetéssel".

Nem feledkeztél el rólam teljesen,
Adtál mellém egy barátnőt csendesen.
Őt, kiben még él a naiv kisgyerek,
Ki még tiszta szívből szeret,
Kire mondhatom végre, megbízik bennem.

Mindvégig mellettem áll,
Tudom, számíthatok rá.
Egyformák vagyunk, mégis ellentétek,
Kiegészítjük egymást, mint Hold a Napot.
"KÖSZÖNÖM..."csak ennyit mondhatok.