Minden éjszaka nálam jár,
Érzem, engem akar,
S én is vágyom rá,
Hogy egy kék fátyollal betakar.

Lasssan, könnyedén érkezk,
Boldog vagyok, hogy
Ma éjjel is velem vétkezik.
Mikor feljön a Hold.

Halkan jár a szobámban
Mosolyogva, fölém hajol.
Éj kék ruhában,
Gyöngéden átkarol.

És élvezem, ahogy egyesülünk
E halvány fényben,
Minden rossztól mentesülünk,
A vágytól izzó kéjben.

Egész éjjel simogat,
Csend van, nem beszél,
Nem kérdez, nem hivogat.
Ez egy csendes éj.

S én sose kérdezem,
Hogy mikor jön el ismét,
Mikor érintheti két kezem,
Mikor érezhetem lágy testét.

Hisz úgyis tudom;
Minden magányos éjjel,
Várni fogom,
Lázas szenvedéllyel.

S mikor a Nap felkel,
Nem marad, nem vár.
Búcsúzom fáradt szemekkel:
Viszlát este: Holdfényleány.