Hogy mit szeretek benned?
Nem tudom…
Hisz a hajad ősz, a szemed fáradt.
Mégis, ha kezedbe fogod a kezem,
Már nem keresem a választ.
Mert szemed kékségével nem vetekedhet,
A legtisztább nyári ég kékje sem.
Hogy mit szeretek benned?
Nem tudom…
Hisz nem kérdtem magamtól sosem.
De néha megtorpanok, és kérdezek,
Mert a kétkedés megöli az álmom.
Csak számolom a végtelen perceket,
S hogy mit szeretek benned?
Nem tudom…
Mégis öledbe vágyom.
A fiatalság elszállt felettünk,
De olyan vagy nékem, mint egy kis gyerek,
És ha néha, oktalanul is bántasz,
Vigyázok, hogy ne sértselek.
Vigyázok, hogy ne bántsalak vissza,
Vigyázok rá, hogy megmaradj nekem.
Hogy mit szeretek benned?
Amilyen vagy.
Mert te vagy nekem a szerelem.