Te ugyanúgy akarsz,ahogy én téged
És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed
Én látom a szemeden, ha nem is mondod
Őrültek vagyunk és nem bolondok

Nem kell más,úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más,
Nem kell más amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más

Ugye játszottál már a gondoltattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal,
Édes hangod a fülembe súgja,
Hogy nem volt elég,csináljuk újra

Nem kell más,én mint egy állat
elevenen felfalnálak,
Miközben szétszakítanál,
Nem kell más
Én nem sokat kérek,
Nyelvem hegyén a véred,
Te pedig a torkom harapd át,
És nem kell más

Nem kell más,úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed,a lábad,
Érezni a bőröd illatát,
Nem kell más
Jó a kocsiban,a kádban,
Jó a fűben,az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk

Nem kell más
Nem értek a szóból
Sose legyen elég a jóból
Örökre elcsábítottál
Nem kell más
Úgy akarlak téged
Nem érzed,megőrülök érted
Adj hát nekem egy éjszakát
És nem kell más
Nem kell más,nem kell más,nem kell más