Fenn a csillagok...
PitBull 2006.04.27. 20:33
Kedvencem irománya... Csodaszéép!
Fenn a csillagok,szépek és nagyok De szemednél szebben egyik se ragyog; Megtanultam szeretni,a gyönyörüt,a szépet Ezért nem tudlak,elfeledni téged. Mint sötét éjszakában,a holdnak sárga fénye
Úgy ragyogsz te is,szívem relytekébe; Gyönyörű tested,mindig magam elött láttom Ó egy csókodra,milyen nagyon vágyom! Hisz piros ajkaidnak,biztos mézédes az íze Ezért szomjazom rá,mint melegben a vízre; Őrjítő illatod átjárja testemet Szerelmes szívedért,eladnám lelkemet. Szemeim fényében,a remény tűze táncol Szépséged s alakod mi szívemhez láncol; A fény vagy te nekem a sötét éjszakában A szép s a jó,egy fájdalmas magányban! Egy csodás fényes csillag,odafenn az égen Ha nem csókolsz meg,úgyérzem végem; Hisz minden gondolatom,csak te hozzád szárnyal Nem birok már tovább,e lázas kínzó vágyal. Szeretném ajkadat tűzesen csókolni Szeretnék szívedbe,mélyen belopodni Szeretném tested melegét érezni Szeretnék veled,kettesben vétkezni! Mert minden egyes nappal,az éjszakát várom Hisz ilyenkor te vagy,a legkedvesebb álmom; Gondoltam már rólad,vadakat és szépet De tőlled mégis csak egy dolgot kérek: -Olvasd ezt a verset,nagy-nagy szeretettel, S e szerelmes fiút,soha ne feled el!
|