Hideg, sötét, nyirkos, félek.

Nincs itt semmi, nincsenek fények.

Üres és fakó, nem nekem való.

Pici pont, fényes, épphogy látom,

Kezemet felé nyújtom.

Megfogom, érintem, melegséget érzek.

Megragad, felhúz, kirángat a mélyből.

Fáj, éget, de tűröm.

Tudom, hogy jó lesz, bízom, nem félek.

Szemtől szemben. Rámnéz. Mosolyog.

Megsimogat, megölel, átfog.

Fény mindenhol, még zene is szól.

Megcsókol. Vártam már. Tudtam, hogy így lesz.

Tudja, hogy jó, símogat, suttogja: kellesz.

Súgom: igen, nagyon akarlak Téged!

Boldogság. Mennyei. Borzongat, élvezem.

Gyönyörű a pillanat, hogy tűnjön, nem engedem.

Ő is érzi, s egyre jobb. Mindenem neked adom!

Szorít. Erősen. Fáj, de nagyon jó.

Szeretlek, tudd meg, most már tudom jól!

Ezt akartuk, erre vágytunk, ez volt minden álmunk!

Pihegünk. Megölel. Megint mosolyog.

Ámulat, kábulat, KO, megőrülök!

Szeretlek kedvesem, imádlak édesem,

Maradj még sokáig velem!