Mi a szerelem, mit mindnyájan kergetünk?
Mi a szerelem, melyben majd mind elveszünk?
Mindenki keresi-kutatja a végtelenben,
S megtalálják egyszer valakiben.

 Én egyszer tán már megízleltem,

Vajon milyen lehet a szerelem.

Persze csalóka árny volt, mely

Tovatűnt a messzeség ölében.

De íze számban maradt,

S tán azóta is ottragadt.

Azóta azt keresem mindenkiben,

De nem találom senkiben.

Olyan volt, mintha a madarak,

Nékem ontanák dallamukat.

Minden dal rólunk szólt,

És oly édes volt a csók.

Persze minden csoda három nap,

Ennek is vége lett hamar.

Egy világ omlott össze bennem,

De senki nem értette meg.

Azóta egyre kevésbé ért meg

Az, ki barátnak tart engem.

Keresésem-kutatásom fölös,

Hisz az eredmény már eldöntött.

Én már nem kapok lehetőséget.

Elmúlt. S a keserűség fölényes

Győzelmet aratott. Elmúlt.

Már csak az emlék marad, mely nem újul…