A szerelmem, mint a láng,

Ellobbant.

Az életem, mint a gyufát,

Eldobtam.

Nekem az élet már nem érdekes,

Nem tölti be lényemet.

A törékeny, szép idők eltűntek,

S jöttek helyette rosszak, ördögek.

S, ha te nem lettél volna,

Én tán már nem látnám a holdat.

Nem érezném a nap sugarát,

S nem látnám a színek pompáját.

Köszönöm neked, Őrangyalom,

Hogy vigyáztál rám, úgy-ahogy.

Hogy féltő szemed rámvetetted,

Hogy életemet megmentetted.

Köszönöm, hogy vagy és voltál,

Köszönöm, hogy álmot láttál.

Köszönöm, h élsz, ismertél,

És köszönöm, hogy akkor szerettél.