Szívem csak párszor dobbant érted,

Ölelésnél, vagy csókok végett.

Lelkem viszont sosem lobbant,

Egy eltitkolt félelem elnyomta.

Nem voltál velem, mikor kellett volna,

S talán jobb ez így, hogy kezemet más fogta.

Nyári szikra volt csupán, lobbant-elaludt,

Nagy hangja volt, de gyorsan elhalkult.

Nem voltam vak, nyitva volt a szemem,

Meg is találtam, csak rossz helyen kerestem.

Megtaláltam, de el is engedtem,

Elvették tőlem, semmit sem tehettem.