Gondolatok keringenek, álmok körötem,
Kínzó élmények repdesnek fölöttem.
Sötét emlékek. Paranoid látképek,
Sárga, bordó, vörös kis fények.

De a folyosó végén látszik egy fény,
Halovány, nyugtató, pulzáló egész,
Simogató fuvallat, baráti kéz nyúl felém,
S a sok próba után végre elért.

Megértettem, életem addig miért volt üres.
Rájöttem, szívemben neki mindig volt egy üreg.
Tudtam már, tényleg szeret minket.
Éreztem már, örökké övé a szivem.

S nem volt több rémálom, nem voltak képek,
Jézus szent neve újraírta éltem.
Ima s nevetés töltötte ki a rést,
Szívem örülhet, betölti a fény.