Ha már gyűlölnek,mert nem vagyok mások által játszott dallam,
És önmagamat hordozom minden egyes hangban,
Ha már az is gond,hogy egyáltalán szólni merek halkan,
Akkor tényleg baj van.

Ha már csak nevetnek azon,amit én szívből adtam,
Ha már csak a hibát keresik minden gondolatban,
Ha már ordítanom kell,hogy a saját hangom halljam,
Akkor tényleg baj van.

Ha már a jóbarát sem bízik az adott szavamban,
Ha már irigyli a sikert,mitmég le sem arattam,
Ha már neki adokigazat,magamat tagadva,
Akkor tényleg baj van.

Ha már nem irányít más,csak a gyomrom,meg a farkam,
Ésminden nő tudja,csakis ezzel tarthat sakkban,
Ha már beletörődök,hogy az élettől csak ezt kaptam,
Akkor tényleg baj van.

És ha már mindezt tudom,és mégsem változtatok semmin,
Mert tudom,látom,érzem: ez már mindig így fog menni,
Mert így akarják valahol valakik,
Akik eldöntötték,hogy tartson a tél tavaszig,
Felteszem a kérdést,amit Jónás a halban:
Most akkor...tényleg baj van?