Sose ját utakra vágyom
De látom
Hova születtem, és mi az én világom
Minden egyes álmom
Csakis arról szól
Hogy egy napon kitörhessek innen, de tudom jól
Hogy vannak nyertesek
És vannak vesztesek
És amíg a föld kerek
Én mindig az utóbbi leszek
Csak egy gyarmati gyerek, aki nagy dolgokra hivatott
De még a társaim se tudják, hogy igazából ki vagyok
Az Élet velem kib*szott
És mégis csak nevetek!
Mert ha csóró is vagyok, legalább ember lehetek
Már megszoktam ezt a szerepet
A helyemet
Mindig lefogják a kezemet
Idegenek
Nem is ismernek, mégis olyan könnyen elítélnek
Mert máshogy és másért élek
És nem kérek
A betonszürke világukból, ahol csak az a jó
Ami a tahó tömeg szerint helyénvaló

Ami egyedi, az szégyen
És kétlem
Hogy valami változni fog ezen a téren
De hiába tépem
A hajam, senki sem hallja a szavam
Néha azon töprengek, hova kössem fel magam.