Emlékszem, mikor először láttalak
A padlón voltam, és összetett kézzel vártam azt
A percet, mikor végre megszűnik a fájdalom
Ha el kell tűnnöm a világból, hát vállalom
De akkor jöttél te, és ahogy rádnéztem
Azt éreztem
Amit már nagyon régen nem
Hát elképzeltem
Ahogy megfogom a kezed
Még nem is tudtam a neved
De gyilkos volt a szemed
Vártam egy jelet,
És az égiek szóltak
Aztán eltelt pár hónap
És így utólag
Az akkoriak talán a legszebb napok voltak
A Dunaparton ültünk és nem érdekelt a holnap
Csak néztelek
Mint egy kisgyerek
És közben hálát adtam magamban Istennek
Mert ajándékot kértem
És kaptalak téged
Reméltem,
Hogy a délután sose ér véget.

Magam előtt még mindig azt a képet látom
Mikor egész délelőtt csak hevertünk az ágyon
Minden szp volt és jó, ahogy a mesében szokott
Úgy faltalak, mint a legtisztább és legjobb drogot
De valami változott
Máig nem tudom az okot
És érzem, ez az, amit tudni sose fogok
De most egyedül vagyok, mert te így láttad jónak
Ha külön utakon virrad ránk a holnap
HOL VAGY?

Újabb hónapok rohantak el, újra itt állok előtted
Látod, üres test vagyok. A lelket már megölted.
Kövezz meg,
A szavaimmal mások már százszor szóltak,
de nem érdekel. Ezt érzem, és enyém minden mondat.
Ha el tudnám mondani, mi minden van most bennem,
Akkor se változna semmi, hát inkább maradok csendben.
És pár év múlva ha elmész az utcán mellettem,
Kíváncsi vagyok, mit látok majd a szemedben?