Álmos hangok keringenek,
Szólásra kényszerítenek,
Ők, kik megmondják, mi az élet,
Kik eldöntik, hogy is éljek.

Ha én mondanám, fekete,
Ők tisztára mossák gyorsan,
S mire feleszmél az ember,
Fehér esz az nyomban.

Segítenék én, mondanám, hol a hiba,
De az őszinte hangomat a tömeg hallja csak.
S egyet is ért, találok társat, hol ezt, ki azt.
Ám odafent az áltrónon csak érdek van s javak.

Éber kiáltások keringenek,
Szóláűsra kényszeredettek.
Ők, kik tudják, hogyan élnek,
Kik már tudják, mi az élet.